Barát volt?

A keserű élet ajándékának hittem!
Egy ember. Barát? Nem ismertem....
De volt nekem! Éreztem,
Mint mikor a szellő, simogató
Fuvallata bőrömre lehel,
Mikor a hajnali nap melege, apró
Csókokkal perzsel....
A lélek szárnyalni kezd,
Mint egy kisveréb, ki ráébred,
Hogy tud repülni, ott fenn a magas égen...
És boldog csivitelésbe kezd!
De elég egy pillanat...a csöpp szárnyak nem
Elég erősek!
Eltűnik minden, álommá vált a lényeg....
A szellőből orkán lett,
És a felhő eltakarta a kék eget!
A vihar sodorja a néma verebet,
A csalódás fájdalommá érett,
Égeti, tépi, marja bensőmet.
Miért? Válasz soha nem lesz....

Bízni, hinni nem szabad sosem.