Szeptemberben elkezdődött az iskola. Apa elvitte Pankát az évnyitóra. Kapott csokit, mert az elsősök kaptak. A tanítónéni nagyon szép néni. Hosszú haja van és nagyon jó illata. Panka első percben megszerette.
Anya mindig este dolgozik, csak hajnalban jön haza. Délelőtt mindig nagyon csöndben kell lenni, hogy Anya tudjon aludni. Mostantól az iskolában már nem mindig kell csöndben lenni.
Mikor Apa délután dolgozott, vagy éjjel, akkor Panka mindig egyedül volt otthon este. Rettenetesen félt. Legjobban a villámlástól.
Apa, vagy Anya amikor elment, lefektette Pankát. Jól bezárta az ajtót, de Panka mikor egyedül maradt, akkor elbújt az ágy alá, kis babáját szorongatta, és sírt. Aztán már nem, mert elaludt.
Attika nagyon hiányzott. Ha Ő itthon volt, akkor semmitől sem félt. Mindig mesélt, csodaszép meséket, és ha az ordítozó bácsik verték az ajtót, akkor is volt kihez bújni.
Így egyedül viszont, azért, hogy észre ne vegyék, sokáig szuszogni sem mert. Anya elmagyarázta, hogy sosem szabad az ajtóhoz menni, mert azok csúnya részeg bácsik.
Attikát majd csak novemberben hozzák haza. Azt mondta a doktorbácsi, hogy addig nem szabad. Az még nagyon sokára lesz, érezte Panka.
                                                                               ..............................

Gyönyörű nagy hó esett. Szánkózni is lehet. Panka alig várta, hogy az óráknak vége legyen, és futhasson haza. Attika már otthon volt, és tegnap megígérte, hogy ha Apa hazaér délután a munkából, és kiengedi őket, akkor nagyot fognak szánkózni. Így is lett.
Attika futott vele a tér melletti utcába. Csak úgy száguldott a szánkó. Aztán úgy döntöttek belógnak a téglagyárba, mert ott hatalmas kupacban állt valami, de annyira belepte a hó, hogy olyan volt, mint egy hegy és az oldalán jókat lehetett csúszni. Üres volt a gyár, a kupac is régóta ott volt. Apa is dolgozott itt valamikor, de már bezárták.
Amikor már sokadszorra csúsztak le a kupacon, felborult a szánkó és hatalmasat bukfenceztek. Panka leröpült, de Attika karja a szánkó alatt maradt, és nagyon megütötte. Nem akart sírni, mert Attika nagyon bátor fiú ám, ő még akkor se sír, amikor szurit kap. Pedig az, borzasztóan fáj. Most, muszáj volt neki sírni, mert borzasztóan-nagyon fájt a karja. Ő mondta.
Haza siettek. Apa és három bácsi a konyha asztalon kártyáztak. Elég nagy füst volt odabent. Panka utálta az ilyet, mert ilyenkor megint kiabált az Anya, amikor éjjel hazaért a munkából.
Apa mondta Attikának, hogy katonadolog. Gyorsan feküdjünk le, aludjunk és akkor nem fog fájni. Panka sokáig hallotta Attika szipogását. Úgy látszik, mégis csak fájt neki.
Panka arra ébredt, hogy Anya kiabál a konyhában. Kint az utcán még nagyon sötét volt, és a szobában égett a villany. Egy doktorbácsi szurit adott Attikának. Attika nem szokott sírni, de most nagyon sírt. Valami olyat mondott a doktorbácsi egy rendőrbácsinak, aki bejött a szobába, hogy el kell vinni Attikát a korházba, mert nyílt törése van. Erre Panka is sírni kezdett, mert a másik doktorbácsi megengedte, hogy Attika karácsonyig itthon legyen. Miért viszik akkor el? Ez nem igazságos dolog. Panka nagyon nem szerette a felnőtteket. Mindig csak becsapják a gyerekeket.
Anya őt is felöltöztette, és egy fehér autóba ültek. Apa meg a három bácsi máshová mentek. Apa puszit adott Attika homlokára, és csak annyit mondott, hogy ne haragudj kisfiam. Panka nem értette Attika miért haragszik az Apára..... Anya kiabált, nem az Apa.
Apa neki is adott egy puszit a nózijára, és csak annyit mondott, hogy jó légy galambom, és egy barackot nyomott Panka kobakjára.
Panka nagyon haragudott Anyára...Megint kiabált, és biztos ezért megy az Apa megint máshova......

Folyt.köv.