Az álmok visszatérnek

Az álmok visszatérnek

Sivalkodón tör rám a mardosó kín!
Az éj, sötét árnyakkal közelít... 
Szívem remeg, bénultan szenvedek
Lelkem csak hozzád könyörög Istenem.

Ólom szárnyakon indul a képzelet,
Temetett álmaim mélyén keres. 
Egy arc villan, és sodródik tova.... 
Fodros felhők alatt puha zöld moha.

Fényárad köré, vakítón élesen.
Ott van! S felém kedvesen integet.
Futnék elé, de lábam nem léphet, 
Bokáim véresek, acél bilincsben.

Tárt karjaim könyörgőn nyújtom feléd!
Vesszenek az álmok, nekem csak Te légy!
Arcod ragyogása, egyetlen vigasz!
Visszatérő álmom nem lehet igaz?

Távoli fényedből nem meríthetek...
Verítékben úszik halódó testem.
Ismét itt hagytál.... Elengedtelek!
Tisztuló ködben aggódó arc figyel

Tekintetében mély szeretet ölel
Szerelemkertem általa zöldell,
Rémisztő titáni álmok ellen
Erős karja valóság...megvéd engem!

2006.05.23





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=33954