Ne sírj Kedves,
az elmúlásról szól minden pillanat.
Ha megőrzöd léted kincseit emlékeidben,
örökre gazdag maradsz.
Emlékszel?
A hullámokon viháncoló szellő
nevetve kergetett karodba,
s én csípős nyelvétől vacogva
boldogan kacagtam.
Ódon utcák macskaköveibe véstünk
andalgó álmokat
és Szent Andreára bíztuk
a megfoghatatlant.
Hiába boldog a perc, az óra,
ágak sóhaja szállt - rebbenve magasba -
dalunk örökre elnémítva...
Ne sírj Kedves...
Döntöttél!
Lesz erőd álmokba rejteni a titkot,
ami már csak a Tiéd.
2007-05-17
