:
Jöttél felém
Jöttél felém, néztelek, halk zenét hallottam.
Óvatosan ébredt, szétáradt, majd szárnyalt.
Nem tudni mitől, a rózsának bimbója születik
S egyszer csak, minden tél után, eljön a tavasz is.
A bábok mély álmuk után pillangóvá válnak
Az új életről szól minden csicsergő madárdal.
Jöttél felém, éreztelek, s nagyon vártalak.
Vágytam arra, hogy ölelő karodba zárj majd.
Nem tudni mitől, talán mély hangod zúgása,
csillogó tekinteted selymes simítása.
Festmény, melyet bőrömre varázsolt az ujjad
és sóhajod, mely mélyről tört magának utat.
Jöttél felém, akartalak, dübörgött a dallam
S bennem ez az érzés, izzó szerelemre lobbant.
(155 szó a szövegben) (672 olvasás)