A múló idő vénné kövesedett és nőttek a falak
Fájdalom tengerévé duzzadt a kis félelem patak
Fojtogató magányomban egyre csak vártalak
S feszült bennem a vágy, hogy végre újra lássalak.

Már nem tudom, hogy valóban sütött-e a nap
De kivirult az élet és ragyogott a pillanat
Tekinteted ölelésében ledőltek a falak
Pergamenre vésődött a múlt, egy másodperc alatt