Májustalan szerelem

Mikor reménytelenné váltak az álmok, 
rám zúdult a kietlen nincs tovább…
Mondtam már, hogy gyűlölöm a májust?
Én tudom, mennyire csalárd!
Szeretni Téged
mindig és mindenek felett…
Ez volt a hitem!
Ez volt a hited?
Egykoron történt, hogy voltál nekem…
De valóban voltál, Kedvesem...?!
Mennyire képes szeretni a szív!
Pedig csak dobogó izomdarab...
Huszonegy gramm belőlem a lélek:
őrizlek benne, - hét lakat alatt.
Álmokat kergető tudattalan vagyok!
Őrült nő, ahogy csak Te nevezel.
Erőlködéssé váltak a tettek,
- májustalanná vált a szerelem.

2008-04-26