[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 289
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 289


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Majdnem ballada
Szerző: Anna1955 - Lőrinczi L. Anna
(08-15-2009 @ 11:46 am)

:

Árván állt a szélben egy magányos pad,
körötte apró, aranybarna levéláradat,
kiszáradt szökőkút borzongott szomjasan,
könnyek nélkül siratta a távolodó nyarat.
Megállt a fiú: tán’ csak a pillanat miatt,
mert a sorsfordulók észrevétlen megállítanak!
- Ülj ide kedves, mellém szorosan,
érezni szeretném benned a viruló tavaszt.
A leány homlokát nyakába fúrta
 - szeretlek - sóhajtotta szinte hangtalan,
ötven évről daloltak boldog angyalok,
az égi harsonákon trubadúrok játszottak.

Kacér kígyó kínálta műanyag almáját,
titokban születtek csábító strófák.
- A szerelem vakká tesz - suttogták a fák,
s egy álnok hajnalon feltámadt a halálmadár.
Színes papírsárkány röpült a nap felé,
vidáman szárnyalt a tavaszi szélben,
kecses táncot lejtett a végtelenség egén,
elkápráztatta azt, ki véletlen ránézett.

Patak partján magányos fűz alatt
dolgos hangyák görgették az időt,
ezer csillagot gyújtott a fekete éjben
a tajtékzó habokból kilépő sellő.
Ringató, halk dalát a hajós követte,
s eltévedt a kietlen messzeségben,
Angyalt, ha látott is - valaha régen -
fényét a talmi csillogás elnyelte.

A fiút sodorták haragvó örvények,
gyilkos fegyverré váltak szépnek hitt szavak.
Élüket a tehetetlen düh élezte, csiszolta,
s nem tompította a sajgó szerelem hangja.
Lesújtottak többször is, egymást nem kímélve,
szikrákat vetett a gyűlölet hatalma!
Meghalt a legszentebb, az egymásba vetett hit,
többé nem dobbanhatott egyszerre, két kőbe vésett szív.
Néha megáll a padnál egy-egy visszatérő lélek,
siratják az elvesztett egyetlen szerelmet.
Megkondul egy harang is távol a hegyekben,
majd elhal a borostyánszínben ébredő hajnali csendben.

 





(203 szó a szövegben)    (1538 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: Anna1955 - Lőrinczi L. Anna | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.23 Seconds