Lőrinczi L. Anna: Tükröm

Tudod, a néma csend ma fülembe suttog,
s bénult vágyam félelme bilincsbe burkol.
Szobám fényében a por vidáman táncol:
…majd megrettenve elül, s többé nem mozdul.
Visszhangzó kábulatban kopogtat a lét!
Szemembe röhög a kétség is: mit tettél!?

Mondd, hallottad-e már a csendet suttogni,
láttál-e por pihéket fényben táncolni,
akartál már perceket éveknek hinni…
… majd ébredtél-e azzal, tovább kell élni!?

A szemed tükrében csillogó buja fényt,
ajándékba kaptam, s örökre az enyém.
Deret szitáló éjszakám, lelkemre ült,
álmokat kergető hitem, pokolra küld.