Nagy Vendel Tolvaj
Tolvaj
ÍRTA NAGY VENDEL VERSE
Mond csak, mitől vagy te olyan nagymenő
szakmád, toll és vajkereskedő
röviden csak tolvaj..
én gondolkodásból élek
senkitől és semmitől nem félek.
meggyötört már a halál,
és a zord élet.
jégcsappal szúrták át szívemet,
éles jégdarabbal
vágtam fel eremet,
s elolvasztotta a Nap a bűnjelet.
felöltöm magamra az Úr fegyverzetét,
s harcba szállok a gonosz ellen,
ki elsőbb rejtőzködve,
majd megbátorodva nyíltan támad
erre az árnyékvilágra,
csontos kezével nyúlva
remegőn felém
hogy a későbbiekben
pajzsra emeltessen.
vagy rajta, vagy alatta.
én szembemegyek mindeneknek,
galád módon nyaralok
minden karácsonykor
a Húsvét szigeteken.
s hogy mi jár mindezekért?
öt év vagy kötél.
a dolgozó mindig többet remél
sohasem emelkedik az órabér.
ha jön a pallér,
kiürül a munkatér.
egy nagy pofon után
orrodból fröccsen a vér.
rátesznek a lepedőre,
ami lehetne lepel vagy szemfedél.
több mint amit egy tolvaj megér
Élni rossz,
Vagy
Élni jó.
Ez a kettő verzió,
Életminőségtől függ talán.
Materialista szemlélet:
Élni csak egyszer lehet.
Ámbár minden egyház
Hirdeti az örök életet.
Borzasztó, őrület.
Vajon ki akarhat
Örökké élni?
Keresve keresem.
De a csúcsok csúcsa,
Egy másik elmélet.
S ez elgondolkodtató.
Más alakban visszatérni:
A reinkarnáció.
új éltedben kígyó leszel,
egeret és békát eszel
végül beléd szakad a szó,
hamis, csalfa illúzió.
Azért a dologban
Valami mégiscsak lehet,
Miért ragaszkodik
Mindenki annyira
Ehhez a .....
Élethez?
a pontozott vonalra
írd a véleményedet,
vagy csak gondold oda.
írjunk közösen verset.
az lesz ám a nagy csoda,
a várva várt élvezet.
Ha süt a Nap,
Vagy dörögnek az egek,
sötétülnek a fellegek,
Az életet úgy vegyed
Ahogyan jó Neked.
kérdik lopsz e még
mondjad hogy igen.
s rázd a fejed.
vakvarjú a vakvarjúnak
nem vájja ki a szemét.
Ha dől a fal,
Nehogy alatta maradj.
Mindig csak azt tegyed,
Ahogyan akartad.
ne tégy ellenedre semmit,
A nagyobbat
Vedd ki sokszor, ha tudod.
Ha nem így teszel gyakran,
Az életet elbukód.
nem vesznek el semmit
a vakondokoktól.
Hogy önző vagy,
Nem is olyan nagy hiba.
Erre tanított mindig
Az életiskola.
A közelharc
Mindennapos, nem csoda.
Sorsod ezért mostoha
Nem Te vagy az ostoba.
s mindezektől undorodva
nyelni vagy köpni tudnál,
érlelődik benned a gondolat,
s kibuggyan belőled
a torokgurgulászati
hosszú köplottyanat.
2016 május 16.
|
|