A vakvezető kutyák világnapjára
A vakvezető kutyák világnapjára
Nagy barna szemeit
Reggel ha kinyitja,
Álombéli vadászat
Tükröződik vissza.
Halkan megugatja még
Az udvari macskákat,
Ezután jöhet
A napi szolgálat.
Csengettyűs hámot
A gazda ráteszi.
Nyakörvét feltenni
Már rég nemengedi.
Izmai feszülnek,
Füleit hegyezi.
v
Alig várja már,
Hogy elinduljanak,
Vak barátjának
Mutassa az utat
Az ajtót megkeresi,
Az akadályt kikerüli.
S vezeti, vezeti.
Társát soha
El nem haggya,
Lába mellől
El nem szaladna.
Dicsérő szavait,
Jutalonfalatját
Szívesen fogadja.
Dolgozik keményen
Örömmel, serényen.
Ha hazatérnek,
Hasznos volt a napja.
Este ha fáradt,
Állát lábára nyújtja
Mély álomba merül,
Visszatér a múltba.
Zöld mezőkön,
Tarka réten
Szaladgálva
Kerget pillangókat.
Velőscsontról,
Jó szórol és
Barátságról
Álmodik.
S ilyenkor mintha
Mosolyogna egy kicsit.
MEGJEGYZÉS: Ahhátszemű Obszidián Alice tizenhétéves kutyánk emlékére.
2017. Április. 25.
|
|