Kadarka dicsérete
NAGY VENDEL
KADARKA DICSÉRETE
A SZEKSZÁRDI SZÜRET IDEJÉN
HÁTSÓ CIMKÉRE
Ideje van most a nemes italnak,
hamarvást mutatja magát,
vállára teríti bíborpalástját,
fejedelmek, pápák maguknak hozatják,
asztalukhoz invitálják,
a szekszárdi Kadarkát.
emeli fényét a mulatságnak,
s rangját ivójának,
a díszes társaságnak.
koronája ül a bornak,
kristálypohárra rásimul,
felrémlik gyémántkorong csiszolta,
míves alakja.
gyöngykoszorú övezi
s hűsítő harmat.
csillámlik benne
a gyertya fénye,
rávetül sugára
a becses üvegre.
cimkén büszkélkedik
a nemes nedű neve,
elárulja nevét,
annak, ki művelte.
ez kerülhet hátsó cimkére.....
Mindenképpen bor lesz
a mustból,
Ha az erőt beleszorítja
A dongára feszülő
Hordóabrincsa.
koppan az akona.
A szekszárdi dombvidék
Sugárzó melegét,
Bíboros színét,
Bársonyos ízét,
A Napfény tüzét
Töltöttük bele,
Ebbe az üvegbe.
a pince mélye
szomjazó vendégre vár,
cefreszagot áraszt
a löszfalba vájt pinceszáj.
mámoros muslincák
bódult dala száll.
egymásnak töltünk
mi jó barátok,
vidámabbnak látjuk
e cudar világot.
Jóska bátyám
nem sajnálja a borát,
megkínálja
jó borivó barátját,
az Isten tartsa meg
ezt a jó szokását.
augusztus 30.
|
|