:
Tél hava a Nap tüzét kioltja,
mindent betakar fehérlő hamuja,
hideg fagynak fehér porhava.
Csusszan az álom a fakutyákon,
éjszaka reccsen a rianáson.
Szél szárnyán hideg víz fodrozza,
a csend hűvös hídon átfeszül,
a téli Balatonhoz ér,
jégfátyolt fon a parti padokra a szél,
utat keres jegén a lábnyom.
Keringő halkuló dallama száll
a Füredi partokon,
szél dúdol a Thagóre sétányon.
Mosolygós Szürkebarát
ontja borvirágát,
a pince mélye
szomjazó vendéget vár,
mézszínű a borospohár,
bársonyos íztől összefut
szánkban a nyál.
Tékozló ősz ízeivel vár,
s melegével hív a csodás
Badacsonyi hegyi varázs.
Mint megannyi tüzes parázs.
Lent a mólónál,
körbefagyott csónak áll,
jégkristályok fátyolán át
ottfelejtett ködmárvány,
menekülésre vár,
álomul hívja a tavaszt,
a reménylő megváltást.
Néhány kifáradt hajó
édesen alussza téli álmát.
S valahol fejét veri a fába,
egy éhesen didergő Harkály,
s kéjesen csusszan a Sióba
a túláradt Balaton,
kék vize surranásra vált.
2019. DECEMBERÉN
(109 szó a szövegben) (106 olvasás)
