Cím: Hajj jajj, hajnal van
Szerző: NagyVendel - Nagy Vendel
(02-23-2021 @ 03:12 pm)
:
Kedves országos barátaim.
Ki a kottát nem ismeri,
nem is mond az semmit neki,
csak a papírt pöttyözgeti,
zenéjét sem igazán érti,
csak amúgy filhallás szerinti.
Ki a betűt papírra
sohasem vetette,
a vers idegen neki,
egy könyv csak betűk halmaza,
fittyet hány az irodalomra,
mindene neki a munka,
szőlősorként tekint
a betű sorokra,
mindennapi ima.
Este a gazda megmondta,
idejekorán kell menni
reggel a szőlőbe
hajnali dologra,
ne legyél mogorva,
akkor most mennyi a mennyi?
Permentálni mennének
családi robotra,
Ne dühöngjőn az atka,
és a peronoszpóra.
A fia már fent van,
s a vőnek való
ablaka alatt
tipródik a gazda,
tördeli kezeit,
aggodalmaskodva,
talán a lusta léha
meghallhatja,
nappal legyen legény,
ne csak éjszaka.
Hajj jajj hajnal van,
hajj jajj reggel van.
Menni kell minden időben
hasznos munkát végezni,
nincs másik törvény
bizonyára semmi,
bár már a mustot
a kádon forralja,
folyik rezes bíbor csapja,
hordókba hordja
a gondos gazda,
csobolyóba szűri
a hegy nedűjét,
aztán tőtiklőbe tölti,
nyeli az akona,
sorsát dongáira bízza,
abrincsa bilincsben tartja.
Közeledik Márton napja,
az első igazi próba,
kinek lesz guggolós bora,
kinek ablaka előtt
mennek el guggolva,
nehogy behívják egy pohár borra,
sok sült liba bánja,
meg a ludaskása,
rábízva a masinára.
Létünkben három fontos elem van,
megszületni, élni, és meghalni,
ezt nem csinálhatja
helyettünk más senki,
közte sok munka van,
ezt nem kerülheti el mindenki.
Versekkel dicsérjük
a nemes borokat,
hamvas palackjából
szíveket borogat,
hátsó címkéjére
írjuk a sorokat.
A szegzárdi domb ízét,
a löszfal erejét,
a napfény bíbor színét
zártuk bele ebbe
az olajzöld üvegbe.
2020. NOVEMBER 05.
......
(301 szó a szövegben) (127 olvasás) 
|
