Cím: Világvége
Szerző: NagyVendel - Nagy Vendel
(11-12-2021 @ 06:59 pm)
:
Csak úgy, gondolomra
Csaknem minden évben
valaki jön a hírrel,
közeleg a világvége.
Akár a botnak,
mindennek van eleje, s vége.
Kiülök a Tejút szélére,
lelógatom a lábamat a semmiségbe,
honnan is indultam el,
hová érkeztem meg,
s mi jöhet még ez után?
Kérdezem sután, s bután.
Az tán igaz, hogy mindennek vége van,
de mi lehet az után?
Elkezdődik valami,
de mi van az előtt?
Az biztos, hogy nem semmi.
Mielőtt megszülettél is volt valami,
nézz utána a történelemben,
históriás könyvekben,
töredezett pergamenteken,
címerpecsétes levelekben.
S miután meghaltál,
magával ragad a Halál,
aztán is lesz valami,
nélküled is immár.
Továbbra is folyik a Duna,
jár a hatos villamos,
Hatos úton a motoros?
nem történt semmi,
csak te nem állsz
a megállóban most.
Az idő univerzumában
élted csak egy villanás,
parányi szemhunyás,
ki talál meg a sivatagban
egy porszemnyi sziklát?
Annyi homokszem van ott,
mint amennyi fényes csillag ragyog,
a Tejúton óvakodva
kapirgál a Fiastyúk
a Holdudvaron.
Majdnem eltévedtem a Nagy Lófej ködben,
fénysugarat keresek a fekete lyukon.
Kőnaptáron természeti népek,
jósolják a világvéget,
sorolják nappalok sorait,
talán ők már tudnak valamit.
Ennek az évnek is vége,
a 2022. Év fut elébe,
visszahőköl az óév,
az új év fut tova,
hévvel, reményekkel,
a tétova ostoba.
Nélkülünk is megy az idő tova,
rajta marad létünk kövületén,
kezeink újlenyomata.
Ne csak azt kutasd,
van e értelmes lény
az univerzumban,
nézd meg ki lakik
a szomszédodban.
Egy ember talán,
vagy egy szopottgombóc fejü,
ferdeszemü ufonoauta?
2021... NOVEMBER 03..
.........
...
(221 szó a szövegben) (300 olvasás) 
|
