Téli álom
A téli álom alatt sokat ettem, hazugokat, majd mézgás mázokat, ős-harci dalt, mely omlós vakolat, kapós desszertnek csaló fényt szerettem.
Az okok mögött nem láttam a tettet, csak nyaldostam a havas lábakat, cuppogtam ide - s oda bájosan, rózsák között nem láttam meg a tetvet.
Előbb a fogaim kezdtek el hullni, majd látásom rövid nap elakadt; elkezdtem fejteni a titkokat.
Holt perceimet gyorsan kezdtem unni, rút tettvágy mosott bennem kiutat, ötven kiló plusszal, mi rám ragadt.
|
|