Ha meghalok, a probléma adott:
ki siklik a még ki sem hűlt helyemre?
S hogy távozok, betegen vagy nevetve?
Könnyű-e annak, aki már halott?                      

Mit vihetek magammal, ha itt hagyok,
égve, néma percet, hónapot, évet;
lesz hozzá erőm, elérni a révet?
És ajándékot vigyek-e vagy kapok? 

És ha átkelünk a léten, nemléten,
ki vár ott a semmivé vált padon?
Ki fogja majd ellátni a bajom?
S ha zuhanok, majd, ki állít a féken? 

Ki mondja, hogy „Minden rendben, mehet be!”
S felöltöztetnek, ha én nem hagyom?
S mi van akkor, hogyha nincs angyalom?
És szabadságra jöhetek hetente?

S ki fog ápolni, ha lelkem sajog,
vagy gyötörnek az emlékek, és mennék,
mindegy, bárhová – messzire el onnét,
legjobb lenne oda, ahol vagyok.