:
Édesanyámhoz
Langyos tavaszi estén motoz a sötét,
távol egy rekedt kutya unottan vakkant.
Vak éjszakában még a csillagok közé
vágyódó lelkem sem lel utat haza.
Haza mennék! Haza, hozzád édesanyám,
hogy magányommal oltsam magányod.
Egyedül olvasol vaksi félhomálynál,
vagy rejtvényt fejtesz, mert nem jön szemedre álom?
Nem vagyok jó fiad, hisz rég elhagytalak.
Ritkábban ölellek, mint hogy megérdemled,
s ha otthon vagyok is, szám némán hallgat.
Befogadtál, mikor jöttöm eldöntöttem,
pedig tudtad: úgyis gaz, hálátlan leszek.
Most szégyellem magam, nem ezt érdemelted…
2013. május 4.
(70 szó a szövegben) (690 olvasás)
