| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: "Végső akarat"... (3)
Szerző: zseva - Zsolt Józsefné
(10-11-2013 @ 07:37 am)
:
A Magány néha kifejezetten jó társaságnak bizonyul számodra. Akkor, amikor eleged van a külső társaságból. De még akkor sem lehetsz teljesen egyedül, amikor visszavonulsz...
Akkor veszed észre, hogy én ott vagyok benned, igaz, a többiekkel együtt. Kénytelen vagyok egy levegőt szívni velük, de ha egyszer nem vagy képes egyedül kivetni magadból a Haszontalanokat. Ezért vagyok én, hogy segítsek.
Reggel még örültem. Olyan kiegyensúlyozottnak, és határozottnak tűntél. Minden arra utalt, hogy kezdesz végre valamit magaddal és ez egészen tartósnak bizonyult. Amit nem értek. Mi változott meg benned? Hová tűnt a hajdani határozottságod, a lendületed? Ha egyszer nekiindultál egy napnak, semmi és senki nem tudott ettől eltéríteni. Most meg? Alig megcsapta az arcod a reggeli hűvös levegő, máris visszakoztál. Már egy kis hidegtől is visszahőkölsz? Persze megértelek. A mi társaságunkból most egy kicsit eleged lett. Pedig ez a társaság is színes, nem lebecsülendő. Egyik-másik kifejezetten a hasznodra válna. De mivel makacs vagy és feleselő, hagyom magam lebeszélni, egyelőre, legyen az utolsó szó a tiéd.
Azt ugyanis teljesen figyelmen kívül hagytam, hogy ma talán valami másra vágysz. Legkevésbé a hideget kívánod. Inkább választod a négy falat, melyet magad köré húztál, hogy aztán a mögül kandikálj kifelé.
Kivárom, ha addig élek is, amíg rászánod magad és végre elindulunk. Addig sem fogsz tétlenkedni, ezt díjazom benned. Ez is az én egyik érdemem. Hogy nem vagy lusta, nem hagyod elfutni előled a teendőt, addig-addig sertepertélsz, amíg kiveted magadból a rosszat és valami elégedettség-féle váltja fel azokat a sötét gondolatokat, melyek már régóta nem hagynak nyugodni.
Gondolj a tegnapi filmre. Mit csinált a "számkivetett"... aki szinte négy évig el volt zárva a külvilágtól? Teljesen egyedül, magányosan egy lakatlan szigeten… Nem volt kihez még szólnia sem, egészen addig, míg ki nem talált magának egy társat, még mielőtt teljesen bedilizett volna. Pedig az csak egy tárgy volt. Rajzolt neki arcot. Még nevet is kapott. Wilsonnak hívta.
Tudom, hogy a hülyeség határát súrolja ez a hasonlatom, de kínomban ez jutott az eszembe. Valami olyasmin mész most keresztül, mint az a hajótörött, de te önként száműzöd magad egy szigetre, ami még csak nem is lakatlan. Erre gondolj, mielőtt végképp begubózol és arra a sok értékre, ami még benned van, csak a felszínre kell hozni. Nélküled még nekem sem fog sikerülni, pedig én vagyok a Józan eszed.
(377 szó a szövegben) (439 olvasás) 
|
[ Vissza: zseva - Zsolt Józsefné | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
