Régen történt, ha nem lett volna igaz, nem is mesélném el...

Szabadszombatom volt akkor... és mint mindig ilyenkor a kert volt az első, amit megcéloztam... Ott volt a sok teendő. Akkor még nem egyedül tettem meg ezt a hosszú utat, volt egy társam. Nem is akármilyen. A körülményeimhez képest örülhettem, hogy mellém vetődött, egymást boldogítottuk... Akkoriban igen sok változáson mentem keresztül... Egy szakítás után - ha rövid ideig is - egyedül maradtam. Egy új kapcsolat jelentette számomra a kiutat... Ebbe kapaszkodtam. Elég sokáig kitartott, vagy tizennyolc évig... Hogy mi minden fért ebbe bele, azzal nem is fárasztanék senkit, de nem volt könnyű, se a régi elfelejtése, se az új megszokása...

Ezen a napon is megterveztük előtte a kinti teendőket, de valami közbeszólt... útban kifelé figyelmeztettek, hogy nem várt helyzet előtt állunk,... a szomszéd kerít... Mi az hogy kerít, és én nem is tudok róla? Nem hát, adtam meg magamnak a választ, hogyan is tudhattam volna róla, ha egyszer nem tájékoztattak előtte erről... Anya és fia, jól kifundálták. Sebaj, majd a helyszínen megtapasztalom, tisztázzuk ezt, amire nem kerülhetett sor, mert a dolgok előrehaladottnak látszottak. Látszólag... Sok munkás ember tette a dolgát. Nem rájuk haragudtam, hiszen ők mit is tehettek arról, hogy nekem más a dologról a véleményem. Félretájékoztatták őket. A munkájuk bánta. Jól sejtettem... a társamnak, aki kemény kötésű fickó volt sem tetszett a dolog... Terjeszkedtek... Mint mindahány szomszédom körbevett - mert az én kis kertem számukra nem túl sokat jelentett, nekem annál többet - el-elcsippentve közben-közben egy keveset. Hát ezt nem nézhettem tovább tétlenül.
Lent az volt a baj, hogy van szintkülönbség. No persze, hiszen alulról ásóztuk minden évben fel a földet, ez által keletkezett, hogy én fél méterrel magasabban érezhettem magam... Ez nem jutott el a cseppnyi tudatáig?.. és még a szőlő oszlop is - szerinte - kijjebb volt a kelleténél?... Hajlottam az igazára, de mint testvérek között szokás, a végén hallgatólagosan megegyeztünk.

De ők, akik behatolni próbáltak a területemre, nem a testvéreim voltak. De nem ám! Idegenek a szó legszorosabb értelmében rossz szomszédok. "Rossz szomszédság török átok!"... tudtam én azt jól, de nem hatott meg, amikor láttam, hogy a kerítés oszlopok sehogy sem ott állnak, ahol lenniük kéne...

Szó szót követett. Nem is fárasztalak benneteket a jó magyar kifejezések egyikével sem. Itt már csak a tettek értek el bármit is, mert minden győzködés hiábavaló lett volna. Volt ott anyázás, rendőrrel fenyegetés, miegymás, amit akarsz - a fene se akarta volna egyiket sem, mert nem hiányzott - de muszáj volt.

És akkor jött a képbe az én nem éppen jó hangulatban lévő társam, a termete is adott volt hozzá és a meggyőződése. Ha az ész érvek nem tudták a tulajdonost meggyőzni, megmutatta mire képes a magyar, ha nagyon akar. Mint egy felbőszült bika. Én mindeközben a háttérbe szorultam és csak bízni tudtam a sikerében, hogy kihúzza azokat az oszlopokat, amik nem oda valók voltak. Senki nem avatkozott közbe. Megtette. Ők meg csak nézték! Nézhették, mert nem mindennapi látvány volt, amúgy... Ezek után és a fenyegetéseik után nem tudtam mást tenni, mint mellé állni és védeni azt, ami az enyém, hiszen a munkások is élvezettel adóztak e nem mindennapi cselekvésnek, látványnak, mintegy magukra találva, magukra gondolva, hiszen ők is ezt tették volna, de csak a megbízójuk kérését teljesítették. Nosza rajta! Új helyzet állt elő. Belátták vagy sem, de mindent kezdhettek elölről. Legnagyobb sajnálatomra. Addig és nem tovább, ameddig a takarója ért a szomszédomnak - gondoltam. Győzött az igazság!

Utóirat:

Napjainkban.
Ha nem tudnám, hogy ott, a kerítésen túl szőlő van, volt, nem is akármilyen, akkor el se hinném, hogy hagyják, a gaz legyőzze.
Van még egy éve a tulajnak, hogy megtegye, amit meg kell tennie, kiszabadítani a gazból a szőlőjét, különben fátylat vethet rá. Engem nem zavar, míg a kerítés elválaszt, csak sajnálom, még ha a másé is. Nekem csak a tücskök ciripelnek hangosabban...
Ha eszembe jut? Ezért kár volt a nagy felhajtás akkor régen, mert még a mai napig sem változtattak semmin...