:
(egy kollegina sugallatára)
Zsebretesznek leterhelt hónapok
zsúfoltan torlódunk e szűk helyen
törődve helyezkedünk szüntelen
összecsókolóznak mély sóhajok.
Néha vetnek nekünk alamizsnát
mely vergődésnél többre nem elég
előfordul közöttünk nyersesség
és meglopjuk szomszédunk karizmát.
Elnyűtten szöknénk ki a sötétből
végre a fényben remélni tovább
elménk ne lenne ettől ostobább
váltásunk várjuk vérünk görcséből.
Hóka-fehéren születnek álmok
nekik sem jut már elég oxigén
s míg kottázza énekét lét-szirén
elvetélt ötletet űz egy látnok.
Zsákutcáknak siratófaláról
neonfények vírítják a megálljt
reményünk tőlünk magasra felszállt
s lecsurog jövendőnk kanaláról.
(70 szó a szövegben) (973 olvasás)