Amikor várlak
Összeszorul szívem mindig, ha várok rád;
mintha száz év óta nem láttalak volna. -
Csipkerózsa sem ébredhetett szebbekre,
mikor szemét mély álmából felnyitotta.
A szeretet feszül testemben szétfolyva;
vágyakkal telt érpatakok csörgedeznek; -
bár szívósak a mésszel rakódott gátak,
tűrik, hogy fussanak a szívben eredtek.
Érzem, hogy nyitja kezed lelkem kapuját;
közeledsz végre, így lenyugszom vérben, -
kilincset tartva a béke reszket rajtam...
nem számít már Idő, mit nélküled féltem.
|
|