Gyötrelme édes
Egy kellemes nyáreste a szabadban
hol önfeledt nevetésed felvidít -
karodból úgy buggyan ki az ölelés
hogy fészkére térő lelkemen simít.
Gyújtósként kezelem révész-nézésed
szemed szikrájával élesztek tüzet -
szívem azonnal lángok marcangolják
vérem hőjétől bőrt szánt a hevület.
Vendégem lettél, avagy én a tiéd?
hátamon kecsesen bólint a gyönyör -
főfogás szerelem, s közös köretek
csontomba zárva a jóllakás gyötör.
|
|