:
(avagy: csapongó vers-csengettyűk)
Két szemem között robog el az idő
úgy siet, mint akit botokkal űznek -
bal íriszemben még ott a gyerekkor
míg a jobb oldalon fény'i letűnnek.
Mért ez a rohanás, e sürgős tempó?
kérészlétem tőlem egyre csak kérdez -
úgy tapad testem kezdettől a véghez
ahogy kanyargós pályához versenyló.
Köd szállt arcodra valahol útközben
elkábított a füst, észre sem vettem -
biztos fickándozott zűrös figyelmem
elvesztettem, kihez emlékem kössem.
Hiányzik nagyon szerelmes nézésed...
komótosan járt rajtam, neveletlen -
vele jött a bolondos gyermek-éned
elérték ketten, hogy képed feledjem.
(90 szó a szövegben) (622 olvasás)
