:
Göndör aranyhajad lett volna talán
és álomtiszta, haloványkék szemed -
kacajod gyógyít'ná a sértett sebet
neved gyöngysor lenne az élet nyakán.
Lábad szaladna, mint futótűz erdőn
közben csacsognál szívemnek kedveset -
majd, míg álmaid hasztalan kergeted
pihennél karomban veszélyes lejtőn.
Elmondanád sokszor, hosszúk a napok
vagy rövidek, miként akkor épp érzed -
hogy néha biz' éjjel a holdat kérded
látják-e őt Ott Benn azok, kik vakok.
A lelkek szabadságát hagytad bennem
Te, ki sajnos soha meg nem születtél -
hozzám ragadtál, tán egy ízületnél...
s emlékezem Rád sok elrepedt percben.
(75 szó a szövegben) (496 olvasás)