A fikuszról
Égig ér lassan a fikuszom...
úgy nő, pedig sohasem húzom -
falatnyi hajtásból remek lett
könnyen kinyit fényes levelet.
Gyönyörködöm benne naponta...
bár az élet is így csorogna -
akadály nélkül és görcstelen
mint mikor szavaim görgetem.
Fűtene-e abban szenvedély?...
Volna-e kaland, mely mendegél?
Á, mégsem kell olyan életem
ahol az ismert nem végtelen.
Unalmas lehet a fikusznak...
körötte változók virulnak -
övé a mozdulatlan magány
míg nekem a világ a hazám.
|
|