Élénksárga szőttes fut ablakom előtt
napraforgó lányok és legények sora -
s...kinézve a vonat üvegén keresztül
olyan, mintha éppen most festenék oda.
Magabiztos kézben jól siklik az ecset
pingál is gyorsan, amíg szemem pihen -
és mikor kinyitom, a táj újból sárga...
csak a lelkem sötét, miben hitem viszem.
