Újraélesztés
Fűillatból szőtt szőnyeggel takaróztam éjjel...
a mellémbújt Hold fénye még pirkadatig mesélt -
lapozva az emlékkönyvét színezett egy regényt
s most fantáziám egén bohém csillag szökdécsel.
Mondogatom: álljál meg már, nyugodjál le végre!
hisz nem vagy egyéb, mint álmaim izzó szikrája -
mely csapzott képzeletem haját mosná tisztára
mitől szabadon lenghetne a gáncstalan szélbe'.
De ő tovább szökken a szivárvány-szürkületben
mélyen szívja be az agysejtek dús lüktetését -
kik összefognak vele azért, hogy még megérjék
a következő tavaszt, hogy szerepük szülessen.
|
|