:
Szélfútta ágakon vacogó levelek...
kocsányokon lógó télidő hírnökök -
lábunk elé hullva a filmjük lepereg
zörgő zenéjükkel őszünk elfüstölög.
Lassul már életünk a hideg napokon
szívünk halkít ma a szerelem zenéjén -
pianoban motyog szemérmes dalnokom
nagyhangúra én őt sohasem cserélném.
Vadtáncos lélektó harcos-vize fáradt
csituló örvények a mélybe nem húznak -
bóbiskol a világ, de karöltve láttat
tétova léptekkel...kitől is búcsúzhat?
Szundító testünkben a megannyi érzés
elteszi most magát tavaszváró szerbe -
majd felsír időben az elzsibbadt légzés
...lerázva a deret, mi sejtünk belepte.
(2012.12.05. átírva 2013.12.17.)
(77 szó a szövegben) (391 olvasás)