Szikra-kerti örömök
Szerenádot ad lelkemnek dallam-piros ajkad
szeretve és áldva lett hát szerelem e honban -
csönd-betűid virágát mind a hajamba fontam
selyme közt az illat-szérum rutinosan baktat.
Bizserget a leheleted, számon biz' nem lankad
csókodtól a jeges szív is rőtlánggal fellobban -
vigyázom, hogy tested íze égjen bennem jobban
hússal, vérrel sülve-főve mámor-máglyát rakhat.
Gyöngéd kezed derekamon most meg arról faggat
mit tennék, ha nem ölelne mindig ilyen hosszan -
bőröm tüzén izzó válasz szőr-szikráktól robban
bókok bokra pedig zöldell...sóvár lelket laktat
s nézésünk már öszeforrva, misztikus varratnak.
|
|