Köszönet Nektek
(gyermekeimnek)
Köszönöm az Örömöt, mit adtok nekem
az életvelőt, mitől ízesül valóm -
hogy aranyporral hintitek be napjaim
akkor is, ha énem búsul, kedve-hagyón.
Köszönöm Kincseteket, miket rámszórtok
a szemetekből születő csillagtengert -
kacagás-halmokat, szavak maratonját...
melyek nélkül Időm reám fagyva rettent.
Járhatatlant játszik a mozgalmas jelen
hiszen a múlt az, melyen jövendő sarjad -
s én felemelt fejjel vágok rajta ösvényt
mint egy Anya, kit a büszkesége hajthat.
Alkothat az Élet számtalan bajt, csodát
kevés dolgot szülhet, mi nemesebb "arany" -
mégpedig gyermeket, kiben jövő bujkál
s értelmet kaphat az Út...ahol úttalan.
(átdolgozott verzió)
|
|