Ünnep után, Ünnep előtt
(avagy: Mondhatunk Csütörtököt?)
Vidámat kéne írni, fennköltet, ünnepit...
hisz úgy hallom, a kemény éveknek vége Itt. -
Vaj'h miért nem érzem a késztetést erre én?
Vaj'h miért, hogy ajkamról lecsorog a remény?
Ha látom a járdánkon az ismerős koldust...
ilyenkor gondolom: az élet jól kicsorbult! -
Oson velünk a részvét földre szeg'zett fejjel,
figyelj, ékes Szónok! Te milyen ágyba fekszel?
Persze úgy hisszük: gyászos sorsát ő kereste...
abban bízunk buta, vagy képzetlen a beste. -
De ha tanult volna! most örömmel tengődne.
Okos Magyar Polgárként külföldre szerződve.
Bánják is Ők, ha végül oktondik maradunk,
ha "tandíjunk" árából tartjuk fenn a lakunk. -
A birkák hajthatók ám erre, no meg arra...
csak a Juhász legyen bősz, talpraesett fajta.
Tovább-lépve...málhát húzó hajléktalanok.
Mellettük pláza-tömeg, mi folyton kavarog. -
Vásárol, vásárol, Átlag-Nép meg hüledez,
legtöbbje egy tízezressel napokig szemez.
Vagy, kérd'jük tán e serény élet-koldusokat?
(Rájuk becses Hatalmunk folytonost mutogat.) -
Vajon kapnak-e többet, mint eddig bármikor?
(Mérleg nyelvén csúszva intő, cinikus vigyor.)
Másfelől: szóba-jöhet a "henye" nyugdíjas.
Hm. Nyugalma rendezése felettébb foghíjas. -
Évtizedek "osztaléka" régen szétosztva...
Inkább díszes koporsóról hamar álmodna!
Vezessen az út néhány iskola-udvarba?...
Lassan kihal a beszéd, nincs, mi bezavarna. -
Telefont nyomkodnak és jelekkel üzennek,
e kurtított csevejtől mért fejlődne gyermek?
Esetlen, csonka szavak, tövig rágott körmök...
megérkeztél közibénk: köszöntünk Csütörtök! -
Bedugult a Holnap, kétséges, bizonytalan,
s annyira szúr, szúr tőle szívebbik oldalam.
(2014. augusztus-szeptember)
|
|