Lelkeken keresztül
egy másik égboltot látok
egy másik föld felett
egy másik arcom szeme
máshol már könnyezett
bábjából az új-mindenség
születni kényszerül
húst tép az élet foga
ínyén vér részegül
érzem azt, mi nincs előttem
ám bennem nagy kérdés
vedlett bőr takarón át
nyomaszt még a légzés
valahol, hol egyszer voltam
holnaptól nem leszek, s
enyves kezű múlt mögött
összesúgnak jelek...
"a lelkek törékenyek"
(Sztancsik Éva Lambrozett - 2015. december, átdolgozás)
|
|