Bakancsidők
Öreg napok, öreg esték szélvészt zárnak.
Hétrét hajlott púpos hátuk, mégis fürgén
halad lábuk. Világ végén - fészkén ülvén -
bakancsidők, halott álmok meghitt társak.
Kopott öröm hókán koppan karma rácsnak.
Múltak talpa csattog hulló csillag füstjén.
Sóhaj árban lelkek áznak, egymást küldvén
partra vinni minden áldást, mindig másnak.
Öreg napok, öreg esték gyorsan járnak.
Sokszín őszök, nyurga nyarak emlék üszkén,
hamvuk salak. Tűzből, vízből faltak büszkén,
Holdat nyeltek. Attól voltak hajdan bátrak.
(2016. június)
|
|