Sziluett
Szomjuhozó emlék-kútba sajgón belenézve,
szalmaszálért eseng Jövőnk
mélybe esett fészke -
sírva kéri segítségem, kesereg túl sűrűn,
jaj, nem tudok tovább jutni
e csúszós kútgyűrűn -
mintha én is ott ülnék a kiszáradt fenéken,
vaksi verébként magamat
fentről jól lenézem -
ismerősként üdvözlöm e telhetetlen torkot,
vele nyelek volt-nincs semmit,
meg kéne kóstolnod -
mélázásom közepette dülöngél a dohszag,
illatot szeretnék... vajon
milyen évet dobjak?
Bugyolál a penész selyme puha hókásába,
ím, a káva-koronázott
Múltidők Császára.
(Sztancsik Éva L. - 2016. június)
|
|