Apró, gyenge
Apró, gyenge magvat földembe vetettél,
hogy tekintetvízzel szerelmet növesszél -
megfakadt, kipattant, hajtása benn kúszik,
kamrában, pitarban jeges szél nem búvik.
Nincs már szikes talaj, batyut kapott lazán;
az ér is dörömböl, mint eszement vagány -
betapasztott mindent burjánzó érzelem,
víg szívzavar cseng-bong fejemben ércesen.
Gondoltam volna-e tegnap még erre én?
(Mára fényképezném, vásznakra festeném.)
És úgy tetszik nékem, soha ki sem vágom,
belém-nőtt erdő vagy, s ott ülök egy ágon.
(Sztancsik Éva Lambrozett - átdolgozás, 2016. augusztus)
|
|