:
Terasz mellett, garázs előtt...
hóvirágok ébredeznek.
Félszeg hangjuk intőn kérlel:
óvjál minket, ne sebezz meg.
Törékenyek, zsengék vagyunk...
épp olyanok, mint az élet.
Karunk gyenge, arcunk fehér,
de zöldünkkel tavasz éled.
Köszöntjük a kert lakóit...
utcán, erdőn minden növényt -
hagyjál minket itt a földben,
ne éreztess ember-fölényt.
Leszakítva, csokordíszül...
haldoklunk mi fájdalmunkban -
elhervadni nem szeretnénk...
gondolattól könnyünk buggyan.
Terasz mellett, garázs előtt...
hóvirágok ébredeznek.
Hallgasd kicsit mit mondanak,
s többé szirmuk sem remeghet.
(Sztancsik Éva L. - 2016. február)
(61 szó a szövegben) (214 olvasás)