Lesarlózta a Hold az Ég csillagait,
kihalt, üres lett a mennytelepi határ -
immár (ha mesélnél) lejutnak szavaid,
rekedtes, tört hangod éjkékből kitalál.
Emberségről regélj, bátor puritánról,
ne arról, ki önhitt, gőgös és fölényes -
perzselj meg erőddel abból a világból,
kiégetni lelkünk, mert túl pörsenéses
