:
Magasra vágyó, túl dölyfös álmok,
föld porát lenézve iszkoltok onnan -
inkább felettünk, az égi otthonban
elszenderedvén csillaggá váltok.
.....
Fényes slafrokban ballag a hajnal,
bágyadt kisbolygókat terel tanyáján:
"haladás, haladás, ne állj ma báván,
járjad kerengőd pitymallat-zajjal."
.....
Selyemstólát vált nappalra a táj...
(antracit árnyalat mennysutba kerül)
válláról áttetsző harmatsál repül, s
peckesen lépked, mint egy főlakáj.
.....
Ó, büszke álmok, sárga kavicsok!
Túl elérhetetlen messze alusztok.
Felpillantok rátok, súgva: szervusztok -
ha netán jöttök... világra nyitok.
(Sztancsik Éva L. - 2018. április-május)
(69 szó a szövegben) (197 olvasás)
