Jöttél ismeretlenül, kezedben egy szál virág,
szirmáról a harmat, gyöngyként hullt Reád.
Szemedben a csillogás tündértáncot lejtett,
a virággal Nekem adtad, mi szívedben rejlett.

Lényem felszabadult, már nem fájt az élet,
tudtam, hogy ha itt vagy, többé sosem félek.
Szereteted önzetlen volt, nem kértél semmit,
csak baráti ölelést és kézfogást egy percig.

Nem tudom ki küldött, a sors vagy az Isten,
de jó, hogy megleltél és Te lettél a minden.
Már nem vagyok egyedül, van egy barátom,
lelkedből merítek erőt, s míg élek szolgálom.