Nem kér, csak követel,
ha nem adsz, vesztett,
mert szíve érted dobog,
s ha sír, Érted szenved.
Azt igérd, amit adni tudsz,
ezt soha ne feledd,
mert elsodor minden szót,
ha hazug az életed.
A nő a gyémánt és Te,
csak szén maradsz,
ha nincs ragyogása,
vágyad lesz hallgatag.
Szeresd, öleld, csókold,
hogy érezze szereted,
mert kihűlt vággyal élve,
hűtlen a képzelet,
százszor mondd a végletet,
melyre tested vágyott,
mert a nő szíve a léted,
ad olthatatlan lángot.
s ha harcol Érted, nézd el,
mert lelke az mi hajtja,
sok apró szívzörej,
mely nyugton sosem hagyja,
s ha érzed nincs remény
nézz a szemébe,
titkod oszd meg Vele,
a titkáért cserébe.