Melletted a csend is halk zenévé válik, a végtelen nyugalom dallammá szelídül. Ilyenkor érzem, több vagy, mint mások, te vagy kit a sors, nekem szánt szerepül.
Rád bíznám életem szúró, apró töviseit,
mert tudnám, általad nem ejtenek sebet. A legutolsó pillanatot is veled élném át, szorosan hozzád bújva - szorítva a kezed.
