Egyszer a nyárból is deres hajú tél lesz,
az éledő tavaszból sárgult ősz közeleg,
s míg ma ölelünk, szerelmet suttogunk,
holnapra a szóból is elsurran a szeretet.

 
Egyszer a mondatokat is feledi az ember,
néma csendbe rejti- hallani nem lehet,
s a szeme sarkában révedező mosolyt,
jégkristályba fagyasztja az üres tekintet.

 
Egyszer elsuhannak a mai színes álmok,
helyüket a fekete szín rideg árnya lepi,
s mikor a jelen is csak képzeletté válik,
a legszebb emléket is csalódásnak veszi.

2008.03.05