Haldoklik a csend – túl üres a ház -
merész álmon ring a sorstalanság.
Sebet szaggat ma a cél nélküli vágy,
égő lüktetése jeges zsibbadás.

 
Hamis álarc szülte, múló, szép románc,
holtak szigetén egy csalárd látomás.
Hiába szól szelíden a végső vallomás,
kihunyt abból már az éltető parázs.

 
Homokszemekből álmodlak meg téged.
Felépítem belőlük az örök menedéket.
Hogyha indulni kell a fénynélküli éjbe,
az utolsó lépésem lépteid  elérje.

2008-08-30