:
Emlékezés
Időtlen ifjúságom emlékeit
szedegetem egy csokorba
éltes virágok
fakult színéből
pótlom hiányod
Mint mostohagyermeket
távol tartott magától
a boldogság,
ahogy a tüskés ág
a szedni vágyót.
Fájdalmas
újra
érezni,
hogy húsomba váj
a magány.
Esténként az álom
lidérces tündérhálóját
körém tekeri
s eltakar mindent
mi fáj.
Kiáltok
neked
halld a hangomat!
fuvola szól
nézd a harangokat…
/1985.11.02./
(33 szó a szövegben) (673 olvasás)
csillamocsai: (10-23-2004 @ 05:07 pm)
Remélem azóta hogy ezt a verset írtad, már nem vagy magányos és nem az álmoknak kell egy kis nyugvást adniuk.A fiatalság sajnos elmúlik, be kell érnünk és meg kell elégednünk avval, ami van.Ígyis lehet boldog az ember.Ugye:Szeretettel:Csilla
LEKA: (11-04-2004 @ 11:24 pm)
A boldogság nem kor függő.
De köszi, hogy figyelsz és jelzed gondolataidat.
