A szerelem olyan, mint egy tenger, betölti szívedet
rabjává tesz akaratlanul, mint egy lakatlan sziget
szellő borzolja kételyed, ha a zöld szörny előkerül
viharban, tajtékzó hullámok között hited elmerül

A gomolygó felhők alól - kikandikál a fénylő nap
borongós hangulatod elszáll,s veled ébred a holnap
a parton a boldogság hajója, vár rád egy utazás
kopottas ruhád, most pompássá vált - miért e változás?

Talán egy szivárvány, mely színeivel feletted ível át
az égbolt hídja, hol a szárnyas lovak húzta szekér jár
az égboltot keresztül hasító karéj, mint dinnyehéj
az átható gyönyör édes nedvét habzsoló szenvedély