Téli kép

Magas hegyek égbe nyúlnak
Hóból szövött ingbe bújnak
Rásimulva itt-ott szakad
Szirtek csúcsa csupasz marad

Kristályköpeny meg-megrezdül
Jég-harangja halkan csendül
Ágak között szél hárfázik
Fagyos keze gyorsan játszik

Fenyő erdő roskadozik
Hó súlyától hajladozik
Őrt állva a nagy hidegben
Egymás mellett dideregnek

Csend zsebéből titkát nyitja
Jégvirágát leszakítja
Zúzmarával beborítja
Tél szelíden meghódítja

Mereven tekint a tóra
Jégbe zárt üvegajtóra
Mozdulatlan minden fagyott
Dermedt pillanatot hagyott

/2005.02.27./