Koldus kéreget tereken, utcán
Tompán átsuhan, szemem a cuccán
Árul, kéreget, szégyenét rejti
Napok gondjait a porba ejti

Apró forintok, mit adni tudok
Lelkem békétlen, épp hogy nem futok
Tenger gond elöl megszökni nem lehet
Koldus sorsáról, szegény nem tehet

Már megyek tovább, de ott van a másik
Gyűrött ruhában, unottan ásít
Félszeg mozdulat, a kezét nyújtja
Néha elmereng, céltalan útja

Vajon miért lett az utak rabja?
Kopott életét kölcsönbe kapja…
Alszik a padon, kemény az élet
Várja, majd eljön a végítélet


2006-03-04