:
Napraforgóként
Napraforgóként követem fényed
Aranyló színnel övezlek téged
Feloldódsz bennem, simogat kezed
Sugárzó lényed utamon vezet
Egyetlen fénylő pillanat nyomán
Szerelmem tőled nem enged tovább
Éltető fényhez általad jutok
Teljessé válni csak veled tudok
2005.09.19.
(37 szó a szövegben) (724 olvasás)
hontalan: (09-19-2005 @ 11:48 pm)
Kedves Éva! Boldog ember lehet kivel összehoz(ott) a sors.
Anonyma: (09-20-2005 @ 07:27 am)
:) A kép és a vers igazi összhangban van és a mondanivaló...könnyedén kifejezted az összetartozást és a szerelmet. Nagyon tetszik! :)
LEKA: (09-20-2005 @ 11:27 pm)
Kedves Hontalan.
Talán az...Köszönöm, hogy olvastad a versem. Szeretettel: Éva
LEKA: (09-20-2005 @ 11:28 pm)
Kedves Anonyma!
Elemző értékelésed köszönöm.Valóban ezt szerettem volna érzékeltetni.
Szeretettel: Éva
boblogan: (09-21-2005 @ 02:26 pm)
Egyszerű és szép.
LEKA: (09-21-2005 @ 11:38 pm)
Kedves Boblogan!
Az egyszerű dolgok a legérthetőbbek...
Köszönöm elismerésed.
Szeretettel: Éva
