Harangjáték
Csendes estéken tücskök ciripelnek
Elmerengek így, az elmúlt éveken
Villanydróton még fecskék csivitelnek
Suttogva kérdem, vajh, meddig nézhetem
Véget ér hamar, ez a rekkenő nyár
Hűsölök addig árnyas kőrisfánál
Átszűrődő fény gyöngéden körbe zár
Távolban,… bárhol,… talán ő is vár rám
Nézem a Holdat, egyre közelebb ér
Templom udvarában, harangjáték csendül
Lelkem zsoltára, markomban is elfér
Szívemben mégis, mérhetetlen csend ül
Enyém marad a hang színes parázsa
Elillan közben pillanat varázsa
2006-07-31
|
|